Valós otthoni munka
Valós otthoni munka. Van ilyen valójában?
Ha engem kérdezel, a válaszom: Igen.
De mindenek előtt, vizsgáljunk meg egy szót a címből: Valós.
jelentősége van ennek a szónak. Mert aki otthonról végezhető munkát keres manapság, az szeretne „biztosra” menni. Sokuknak volt már rossz tapasztalata a „Nagy Ígéretekkel” kapcsolatban, és nem akarják, hogy (esetleg megint) átverjék őket, ami teljesen természetes.
Manapság, otthonról, számítógép segítségével dolgozunk, s emiatt az otthoni munkák majd mindegyik válfaja feltételezi, legalább felhasználói szinten, a számítógép használatot. (Hacsak nem borítékolásról van szó) Itt aztán többféle „jóságot” is kínálnak az embernek. Pl.: Már meglévő webes felület, (jellemzően webáruház) működtetése, vagy bedolgozás, esetleg az ún. „kattintós” oldallal való észvesztően übernagy lehetőség, ahol „játszva kereshetsz pénzt”.
A Lehúzás, az Átverés, és a Kamu
Úgy hangzik akár egy Sergio Leone western? (Azaz, a Jó, a Rossz, és a Csúf…)
Valós otthoni munka
Ám ez valóság, és nem is annyira Jó…
Tudnod kell, hogy a fentiekből rengeteg van!
Például, amikor a könnyedén és a sok pénz kifejezések egy kontextusban találhatóak, ott már lehet gyanakodni. Mert sok pénzt lehet keresni, de akkor a meló is sok lesz vele. Az, hogy hátradőlsz, néha lenyomod az entert, és közben dőlnek az eurók, az parasztvakítás. És mégis sokan nyúlnak bele ilyesmibe, mert jó hinni benne! Mert könnyű. Mert semmit sem kell tenni érte, nem kell változtatni jól bevált (és sehová sem vezető) szokásainkon, nem kell kimerészkedni az „ismeretlenbe”. És itt jön az a fontos kérdés, hogy vajon akarunk-e a sok pénzért, sokat dolgozni? Amikor azt halljuk, hogy ennyit meg ennyit lehet keresni, de cserébe ezt a munkát (!) (nem játékot) kell konzekvensen elvégezni, akkor hányan kezdünk el vakarózni, hogy ja, azt kell csinálni? Hú, ennyit kell melózni érte? És ezt napi szinten? Ááá, akkor az felejtős….
Találkozások
Van tisztességes, otthonról, interneten végezhető munka, csak gyakran el sem jutunk odáig, hogy felismerjük. Miért? Ki tudja? Legtöbbször az előítéletek miatt (amelyek túlnyomóan nagy százaléka nem is feltétlenül saját tapasztalat…). Vagy épp nem akkor érkezik az ember életébe a lehetőség, amikor időszerű, és nem ismeri fel, nem érti meg, nincs rá szüksége, stb…
Velem legalábbis így volt.
Én, eddig, három alkalommal találkoztam a network marketinggel, életem során. Először, emlékeim szerint tizenhat éves lehettem, és meghívtak egy számomra akkor még ismeretlen cég heppeningjére. (Ez a ’90-es évek eleje volt, így talán belőhető…). Persze azonnal eldöntöttem, hogy én is kőgazdag leszek, méghozzá azzal a „dologgal”, amit azok a kőgazdagok is csinálnak. Megérintett a miliő, a hangulat. Csak épp az egésznek a lényegét nem fogtam fel. Hogy ebben (is) munka van. Így aztán álmodoztam egy sort, és közben már-már elhittem, hogy csinálok is valamit, pedig nem. Aztán elfelejtettem, mert egy csomó más fontos dolog jött az életembe. (Focibajnokság, féléves vizsgák, st…) Egyszóval nem volt időszerű. Túl fiatal voltam. (Mellesleg egy cimborám apja, aki tűzoltó volt, szintén eldöntötte, hogy neki ez kell, és ő már elég érett is volt hozzá, hogy komolyan vegye a lehetőséget. Már régóta nem oltja a tüzet…)
Másodszor
2006 környékén találkoztam ismét a hálózati marketinggel, mint lehetőséggel. Ez már egy másik cég volt, és egy családi barátunk mutatta meg. Addigra már többé-kevésbé képben is voltam a dolgot illetően, és a saját tapasztalatom azt mutatta, hogy kiváló termékekről van szó. Sőt, szívesen hallgattam meg az üzleti lehetőségről szóló előadást is, mert gyerekkorom óta jól ismertem a családot, melynek minden tagja építette az üzletet, és tudtam, láttam, hogy honnan, hova jutottak pár év alatt… Hitelesek voltak, őszinték, és boldogok. Abszolút meggyőző volt a z egész. és mégis miért nem kezdtem el magam is? Rém egyszerű a válasz: Mert akkoriban meglehetősen jól kerestem a munkahelyemen, ahol kötetlen munkaidőben dolgoztam, és a cég erősödésével párhuzamosan, még nagyobb jövedelem sem tűnt elérhetetlennek. Szóval nem éreztem szükségét a dolognak. Újfent nem volt időszerű…
Persze az élet olyan, hogy nem súg előre.
Én se tudtam akkor, hogy három év múlva már cég se lesz, nemhogy jobb fizetés…
A stressz maradt, a prosperáló élet meg huss, elillant.
„Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik.”
A harmadik (reményeim szerint utolsó és végleges) találkozásunk két éve volt.
Valós otthoni munka
Életem egyik legnehezebb időszakában futottunk össze, véletlenül(?).
Elszánt voltam, hogy mellékjövedelmet szerzek valami tisztességes(!) munkával, mert amit most csinálok, arra jövőt alapozni lehetetlen.
Akartam valamit, ami esélyt ad a kezembe, mert kellett, mert szükségem volt rá!
Észrevétlenül is „Tanítvánnyá” lettem.
Tanítható tanítvánnyá.
És a „Mester” harmadszor is megérkezett.
Hitem, és a dolgok jelen állása szerint, véglegesen.
Most voltam felkészült rá, most jutottam el odáig, a felkínált eszközt megforgatom, megnézem innen is, onnan is, és így döntök a továbbiakról.
Egy pillanatra sem bántam meg, mert csak nyertem vele.
Minden téren.
Valós otthoni munka
az, amivel foglalkozunk a párommal. Magunk osztjuk be az időnket, annyit és akkor foglalkozunk a saját vállalkozásunkkal, amennyit, és amikor tudunk, akarunk.
Mi sokat szoktunk.
Mert előre csak így juthatunk.
Jó kedvvel, szeretve azt, amit csinálunk, de munkával. És akkor annak eredménye lesz, épp úgy, mint a mi esetünkben.
Gondolkodóba ejtettelek?
Esetleg te is keresgélsz már egy ideje, valami pluszbevétel után?
Eszedbe jutott valami, amit megkérdeznél tőlem?
Hát kérdezz!
Itt érhetsz el email-ben:
[email protected]
Vagy vegyél fel skype-on, akkor azonnal tudok válaszolni a kérdéseidre.
Skype azonosítónk: ganomanok
Üdvözlettel!
Nagy Norbert
