Tényleg kell a jó lehetőség?

Tényleg kell a jó lehetőség?

 lehetőség

A lehetőség eljön, de nem időzik sokáig.

 

A minap átnéztem a jegyzeteimet. Elvileg mindenkit érdekel a jó lehetőség. Az érdeklődőim ilyeneket írnak:

„Szeretnék a lányaimnak jobb életet biztosítani”

„Nagyon megfogott és felettébb érdekelne a munka lehetőség, amit kínálnak.”

„Sziasztok! Én is szívesen fektetnék munkát egy kis plusz jövedelem érdekében. Segítsetek nekem! Köszönöm szépen.”

„Szeretném, ha valamit tudnának valamiben segíteni, hogy mit tegyek.”

„Mi a termék? Melyik cég? Mekkora szélességgel és mélységgel lehet dolgozni? Van-e autoship? Globálisan terjeszkedő-e az üzlet? Hol tudják megoldani a logisztikát? Mennyibe kerül az indulási költség? Mennyire régóta van jelen a piacon? Nem telített-e a piac? Marketing terv?”

 

Mondom, a jó lehetőség mindenkit érdekel, de… Mi következik ez után? Általában telefonon felhívom őket. Kb húszból egy érdeklődő, nevezzük embernek, az első mondatom közepén lecsapja a telefont. Na, ezzel sem fogok a Földközi tengeri jutalomutazáson találkozni, az már biztos. 🙂 Nem értem, hogy miért kell egyeseknek részegen, vagy betépve, az interneten lehetőség után kutakodni, és mindenféle kapcsolati űrlapot kitölteni? Szerencsére az ennyire „mélymagyar” azért elég ritka.

Valamivel jobb az aránya azoknak, akik érdeklődve meghallgatnak, és kérik a tájékoztató videót, amit a mi belső videóüzenet küldő rendszerünkkel el is küldök. A legtöbbjük meg sem nyitja. Kell a plusz bevételi lehetőség, de azért annyira nagy bajban még sincs, hogy egy 15 perces videót megnézzen. Különben is kezdődik a Való Világ, és meg kell, hogy tudja, hogy mit csinált VV Nünüke a zuhany alatt VV Tyutyukával.

És vannak olyanok is, akik megnyitják a videót, amiből kiderül, hogy ez olyan lehetőség, ahol valamit csinálni is kell. Nem lehet nyerni sem plazmatévét, sem mobiltelefont. Hát ez elég uncsi.

lehetőség

Vannak olyanok is, akik a videó után írnak egy levelet, hogy ez fantasztikus, nagyon tetszett a videó, és ez az a lehetőség, amit keresnek. Aztán nem hallok felőlük soha többet… Talán képtelenek arra, hogy őszintén megmondják, hogy nem ezt keresték, és inkább hazudni szeretnek. Pedig teljesen fölösleges vetíteni, én csak mosolygok az ilyeneken.

Az emberek nagy része csupán magát szeretné megnyugtatni azzal, hogy keresi ő, de számára nincs lehetőség. Már a telefonbeszélgetés közben kattognak a fejében a fogaskerekek, és keresi azt a kifogást, amibe belekapaszkodhat, és nemet mondhat. Megnyugtatja a lelkiismeretét, hogy ő próbálkozott, de hát nem megy az könnyen „faluhelyen.” Nem kell csinálnia semmit, nem lép ki a komfortzónájából, nem változik meg az élete, és panaszkodhat tovább a környezetének, hogy milyen nehéz ma boldogulni. A magszokott közösség tagja marad. Ha elkezdene egy másik kávét inni, amitől sokkal ritkábban lenne beteg, a szabadideje egy részében valami olyat tenne, amit senki a környezetében, óhatatlanul kilógna a sorból. És amikor már passzív jövedelmet is termelne a hálózata, még irigyelnék is. Tudom miről beszélek, én is egy ilyen csodabogár vagyok. Csakhogy az én környezetem fokozatosan megváltozik. Lecserélődnek a régi ismerősök, és jönnek helyette újak, akik maguk is valami fura kávét isznak, és a szabadidejük egy részében tudatosan dolgoznak egy célért. Ritkábban betegek, és egyre komolyabb passzív bevételük van. Mert végül is a sok „kavics” között azért lehet találni gyémántokat is. De hát a gyémánt éppen azért oly értékes, mert ritka. És a magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy értelmes, a saját sorsáért felelősséget vállaló, tevékeny emberek vesznek körül.

Próbálj meg őszinte lenni magadhoz. Tényleg kell a jó lehetőség, vagy csak alibire van szükséged? Reálisan látod a világot, vagy becumizod az összes marketing dumát, hogy a semmiért kapsz valamit? A semmittevéssel sehol nem fogsz pénzt keresni. Ha valaki neked ezt ígéri, az nagyon be fog csapni.