félelem

 

Félelem nélkül

Azt mondtam magamnak: Nézd, öreg, előbb-utóbb a könyveket is el kellett volna hagynod. Hát, most kicsit hamarabb kezded el. Mi van abban? Ha a régi önmagad akarsz lenni, félelem nélkül, le kell tudnod rakni a „mankóidat”. Hát, legyen ez az első próbaút. Megnézzük, meddig bírod, mit szólsz?
És megpróbáltam úgy hozzáállni, mint egy teszthez a gyógyulás útján.
Órák múltak el anélkül, hogy félelmeimen rágódtam volna. Eszembe sem jutottak, mert mindig valami más kötötte le az agyamat. Tanultam, beszélgettem az évfolyamtársakkal, vagy csak elolvastam a sport rovatot valamelyik újságban.
És újra otthon voltam.
Rádöbbentem, hogy egy napot (na jó, egy felet) most már bármikor kibírok a könyveim nélkül, és ez a tudat erőt adott. Nem is keveset.
Egyre nagyobb távokat, egyre hosszabb időket tűztem ki magam elé, amiket „támogatás” nélkül kellett abszolválnom. Ha azt mondanám, hogy könnyű volt, nem lenne igaz. Piszok nehéz időszak volt, de megcsináltam. Egy idő után azon kaptam magam, hogy hetek óta élem az életem anélkül, hogy rosszullét kapott volna el, hogy féltem volna, vagy gondoltam volna a rosszullétre.
A mindennapos otthoni relaxációk és hitem, győzni akarásom segített, hogy visszakapjam a „szabadságomat”.
Az évek során persze voltak kisebb „visszaesések”, de mivel a mélypontot már ismertem, már tudtam, hogy mire számíthatok. Kiismertem az ellenséget, és ami a leglényegesebb, megvolt a hatásos fegyverem!
Manapság, negyvenegy évesen, már mindez a gyötrelem múlté. Kiegyensúlyozott vagyok és boldog.
De a könyvek azért megvannak, és a meditációk is mindennapjaim részei lettek.
Befejezésképp pedig, a teljesség igénye nélkül, Dr. Joseph Murphy néhány idevágó, hasznos tanácsát idézem:

 

Lépések a félelem nélküli élet felé

“Tedd meg, amitől rettegsz, és bizonyosan elpusztul a félelmed!
Mondd magadnak, és gondold is komolyan: „Úrrá leszek a félelmemen” – és úgy is történik.”

“A félelem szuggesztióit az ellenkezőjükkel kell ellensúlyozd, például így: „Gyönyörűen énekelek. Nyugodt, derűs, magabiztos és higgadt vagyok.”

“Ha félsz a víztől, ússz benne. Képzeld el, amint szabadon, vidáman úszol. Szellemileg vetítsd magad a vízbe! Érezd a hűvösségét. érezd az úszás izgalmát, amint átszeled a medencét. Legyen mindez eleven! Mivel szubjektíve ezt tetted, tudatalattid késztetni fog rá, hogy a valóságban is ezt tedd, és meghódítsd a vizet. Ez elméd törvénye.”

“Ha félsz a zárt helyektől, például lifttől, előadótermektől stb., akkor képzeletben utazz liftben, és áldd meg minden alkatrészét és funkcióját. Magad is meglepődsz majd, milyen gyorsan oszlik el a félelmed.”

“Mindössze kétféle félelem születik veled; a leeséstől és a zajtól való félelem. Az összes többit később szerezted. Szabadulj meg tőlük!”

“A normális félelem jó dolog. Az abnormális félelem nagyon rossz, romboló dolog. Ha állandóan elmerülsz félelmed gondolataiban, akkor abnormális félelmet, megszállottságot, komplexusokat alakítasz ki magadban. Ha folyton félsz valamitől, pánikba, tartós rettegésbe kergeted magad.”

“Ha félsz a kudarctól, akkor a sikerre koncentrálj! Ha betegségtől félsz, tökéletes egészséged örömem elmélkedj”.

“A félelemre a helyettesítés törvénye adja meg a választ. Amitől félsz, annak megoldása vágyaidban rejlik. Ha beteg vagy, egészségre vágysz. Ha félelmed börtönében élsz, szabadságot áhítozol. A legjobbra számíts! Koncentráld gondolataidat a jóra! Sose feledd, hogy tudatalattid mindig válaszol neked, és sose téved!”

 

Summary
Félelem - nem menekülhetsz örökké önmagad elől
Article Name
Félelem - nem menekülhetsz örökké önmagad elől
Description
Ha a régi önmagad akarsz lenni, félelem nélkül, le kell tudnod rakni a „mankóidat”. Hát, legyen ez az első próbaút. Megnézzük, meddig bírod, mit szólsz?
Author